Hírek

A patak így tél elején

Egy fagyos hajnalon aztán a napkelte már a parton talált. A már sokszor bizonyított, Drop Shot szerelékemmel kezdtem a víz vallatását. Másfél órán keresztül erőlködtem, de hiába. A kis vízben nem működött a módszer. Tudtam, hogy váltani kell, de vajon mire? A végén úgy döntöttem, hogy egészen apró gumikra váltok. Sügér csak van a vízben. Gyorsan átszereltem tehát, a 240-es Perch Blade botomat. Egészen apró, könnyű fej és a hozzá illő apró Mann's twister került a zsinór végére. Nagyot ugyan nem tudtam így dobni, de viszont egészen lassan tudtam vezetni a könnyű fejjel szerelt műcsalimat. Az első halra nem is kellett sokáig várni. Valahol középtájon járhatott a kis twister, amikor váratlanul jól megsorozta egy ismeretlen rabló. A bevágásom ült, és rögtön éreztem is, hogy nem sügérrel lesz dolgom. Rövid fárasztás végén egy 42cm-es csukával néztünk farkasszemet.

Az első hal az apró gumira

Pár fotó után elengedtem. Tovább ostoroztam a vizet, de több halat nem akart adni. Elkezdtem hát a színeket variálni. A zöldes-sárgás, fekete pöttyös gumi helyére, egy gyöngyház színű került. Két dobás után a harmadikra kapást rontottam. Bosszantott a dolog, de hiába próbáltam újra becsapni a halamat, nem sikerült. Kicsivel feljebb aztán második dobásra újabb kapás. A bevágás után jókora vágta következett. A kis Ryobi Arctica szépen adagolta a monofilt az ismeretlen ellenfelemnek. Lassan sikerült megfordítanom, de most a másik irányba tört ki. Előttem egy kis vízbeérő gazcsomó nehezítette a fárasztást, a damilom szinte súrolta a vízbe lógó növényi részeket. Nagyjából négyméternyi rohanás után sikerült megint megállítanom. Lassan aztán átvettem az irányítást. Már látszott, hogy szép csukával van dolgom. Még egy kis sétáltatás, és már benne is volt a merítőmben. Szája sarkában ott ült az apró kis twisterem. Pocakos 56cm-es csukát sikerült kifognom.

Kis csali, nagy hal...

A hal és a felszerelés

Már így is elégedett lehettem volna az aznapi fogásommal, de azért persze próbálkoztam tovább. Szépen beejtettem az aprócska műcsalimat a túlpart elé. Nagyon lassan megindítottam a kis twistert. A következő pillanatban már éreztem is a határozott koppintást. Szép sügér volt a tettes. Sajnos párja nem akadt. Egy hellyel arrébb költöztem. Pont a harmadikat dobtam ezen a helyen, amikor váratlanul kapás! Furán védekezett a halam, eleinte nem is tudtam mire vélni a dolgot. Aztán megláttam, hogy egy szép süllő kívánta meg az apró falatot. Nagyon megörültem neki, hiszen ritka vendég itt a patakon. Nem akadt neki mélyre a horgom, így a kötelező fotók után gyorsan vissza is engedtem. Nem sokkal a süllőm után, még egy kisebb csukát is sikerült a partra terelnem. Ezután viszont nagy csend lett. A víz egyre zavarosabb lett és sok náddarabot és más növény törmelékeket hozott magával. Valahol feljebb pucolhatták a meder egy részét. Ez egyben a nap végét is jelentette nekem...

Ritka vendég

Az utolsó csuka aznapra

A következő alkalommal egy igen rövid időre tudtam kiszaladni a kedvenc vizemhez. Kerek két és fél óra horgászidőm volt. Nagyon hideg volt a reggel, jó -4 fokot mutatott a hőmérő. A patak vize nagyon mélyen lent volt, és nagyon tiszta is volt. A nem túl jó előjelek ellenére megpróbáltam csodát tenni. Eleinte a múltkor is bizonyított gyöngyház színű aprósággal kezdtem, de csak pár bátortalan kis koppintásig jutottam. Más szín kell! Ahogy keresgéltem az apró gumik között, a kezembe akadt az egyik nagy kedvencem. A hivatalos leírása szerint „mézszínű, zöld glitteres". Ez szín a letisztult vizekben már többször is a legjobb választásnak bizonyult. A sügér egyszerűen mágikusan vonzódik hozzá, de fogtam már vele jászt, csukát, sőt süllőt is. Ahogy feltettem, mintha kicserélték volna a halakat. Az eddigi határozatlan koppintásokkal szemben, rögtön elsőre határozottam odavágott valami a gumimnak. Sügér volt tettes. Őt aztán több társa is követte.

Az első sügér

Meg még egy...

...és még egy

A legnagyobb

Összesen 7db jött a hátralévő rövidke időben. Az utolsó dobásaim egykével aztán megfogtam a nap egyetlen kis csukáját. Bár nem fogtam eget verően sok, vagy nagy halat, de nem is maradtam kapás nélkül ezen a rettentően hideg napon.

Végszóra...

Pár nappal később ismét horgászni indultam. Most a pataknak egy egészen más, eldugottabb részét látogattam meg. Sügérre és domolykóra pályáztam. Itt fák között csörgedezik a kis víz. Egymást követik a sekély sóderos részek, és a mélyebb gödrök. A víz nagyon tiszta, és hideg, a halak pedig általában igen óvatosak. Sajnos az aszályos ősz itt is meglátszott a vízen, nagyon alacsony vízállás fogadott. Reggel érkeztem az első gödörhöz. Ez egészen jól nézett ki. Lejjebb egy vízbe dőlt fa fogta meg vizet, felette eszmény kis gödör.

A kis gödör, a reggeli napsütésben

Az éjjel fagyott is, még deres volt a fű mikor kezdtem. Kis gondolkodás után úgy döntöttem fent hagyom a múltkor szerencsét hozó kis twistert. Az elsőt a túlparti visszaforgóba dobtam. Nagyon lassan vezettem magam felé az apró műcsalimat. Félúton, mintha valami megütötte volna. Dobtam egy újat, és tényleg pont ugyanott ahol az előbb is alig észvehető kis sorozás. Bevágtam és meg is akadt a nap első hala. Szép sügér volt tettes. Milyen finoman kapott! Hal nélkül már nem maradok. Újat dobtam, megint kapás, újabb sügér. Jó játék. Ezután szinte minden dobásra jutott egy kapás. Egészen finoman kaptak, sok kapást el is rontottam. Kilenc darabnál jártam, mikor vége lett a rohamnak. A legnagyobb egy 24cm példány volt.

Az első

A legmérgesebb

A legnagyobb

Úgy döntöttem továbbállok, megnézem a többi gödröt. Mentem egyik helyről a másikra, de hiába. Siralmasan kicsi, és üresnek tűnő volt a víz mindenhol. Aztán nagy nehezen az egyik ilyen kisebb gödörből fogtam egy mini sügért, de több jelentkező nem akadt. Időközben a nap is szépen kisütött, és az idő is barátságosabbá vált. Elindultam vissza a halakat adó gödörhöz. Talán egy órányi horgászidőm maradt, úgyhogy ideje volt belehúzni. Visszaálltam a reggeli helyemre. Az első dobások nem adtak halat, valami változott. Megpróbáltam hosszabbat dobni lefelé, és ez bejött. Rögtön első dobásra kapás. De már nem olyan, mint a reggeli maszatolós óvatos kapások. Határozottan odavágott kis csíkos útonálló a gumimnak. Miután megtaláltam a halak újabb rejtekhelyét, szinte minden dobásomra jutott egy kapás. Agresszívan támadták, tépték a kis plasztik csalit. Igen jót szórakoztam a kis rablókkal, egészen addig, amíg le nem járt a horgászatra szabott időm.

A nyerő csali

A legkisebb kis csíkos

Közeledik

Már itt is van

Búcsúzóul még lefröcskölt

Sok tanulsággal szolgált nekem ez pár sikeres horgásznap. Egyrészt most már tudom, hogyha vége az őszi szezonnak, még mindig érdemes próbálkozni, viszont tempót a lehető legjobban le kell lassítani. Másrészt rájöttem, hogy az apró műcsalik nem csak a sügereket, és más ragadozók apróbb példányit érdekelhetik. Sokszor meglepően nagy halak is megkívánják a kis gumikat. Harmadrészt a letisztult vizekben a műcsali színe is egyre fontosabb tényező. El lehet felejteni az élénkebb színeket, és jöhetnek a máskor szinte sose használt sötétebb tónusú gumik, és egyéb műcsalik. Remélem, hogy sikerült legalább pár horgásztársamnak kedvet csinálnom a téli finom pergetéshez!

Forrás:

http://www.eneregofish.hu/