Hírek

Napközben még meleg volt, de a reggelek már csípősek.

    Szerencsére nem kellett messzire mennem, egy fűzfa lombjának szélárnyékában ütöttem aznap tanyát. Előző nap este az ablakon kinézve biztos voltam benne, az úszós botok otthon maradnak. A finomszerelékes horgászat talaján maradva kínáltam magát a feeder peca. Számtalanszor bizonyított igazán extrém időjárási körülmények között.

    Kedvenc Competition Feeder-emet sosem hagyom otthon, mindig szorítok neki helyet a botzsákban, ráadásul amilyen vékonyka, nagyon nem is foglal sokat. Mellé ezúttal az ET Excalibur Feeder-t választottam. Régóta kiváncsi vagyok erre a középerős botra. Az Excaliburon method szereléket használtam, míg a Competition Feederen a második legegyszerűbb szereléket, amit ismerek.

    Fő az egyszerűség! A csali ezúttal csonti volt a könnyebbik, és pellet az erősebbik boton. Kifejezetten szeretek pelletet használni. Könnyű vele csalizni, jól tartja magát a vízben, kevéssé romlékony és nagyon sok ízvariáció elérhető belőle. Egy szó mint száz, rendkívül praktikus csali!

    Ugyanezért szeretem a method szereléket is. Bár sokáig idegenkedtem tőle, elég volt egyszer kipróbálni, és máris elkötelezett híve lettem. Az egyik lényege a nehezék tányér alakja, amely repülés közben lefelé fordul, ezért vízbe éréskor ez csapódik be először. Nagyon praktikus, mert nem ver ki a becsapoódás ereje a kosárból etetőanyagot, ezért keverhetjük szárazabbra, jobban fog bontani a víz alatt. A másik előnye, hogy egyszerű megtölteni. Bár kapható töltőforma is az ilyen rendszerű kosarakhoz, egyszerűbb, ha a kezünkbe veszünk egy adag etetőanyagot vagy ragasztott pelletet, majd a kosarat a drótos felével lefelé fordítva egyszerűen rányomjuk. Nem kell olyan erősen.

    Az első kapás bedobás után 10 perccel érkezett, szép kis tükrös volt a tettes. Erőteljesen védekezett a horgon, és bár az Excalibur Feederen sokkal erősebb szerelék volt felkötve, mint a Competition-on, nem akartam nagyon erőltetni, nehogy felesleges sérülést okozzak a halnak. Nem szeretem, mikor az erőteljes bevágástól megszakad a szájuk, esetleg olyan uszonyost szákolok, amelyiknek már rojtosak az ajka. Az ilyesmi mindig elszomorít.

    Másodszorra is formás tükröst akasztottam a karcsúbb boton. Itt már komolyan kellett vennem a fárasztás minden pillanatát, előkém 0.12-es Competition Leader volt, rajta az egyik kedvenc horgomat, egy Drennan Carbon Feeder-t kötöttem 14-es méretben. Kis méretű, de rendkívül erős horog. Tovább tartott megszákolni, a hal ki-ki tört, ilyenkor magának követelt jópár méternyi zsinórt a dobról. A bot is, orsó is szépen dolgozott. A horgászat kezdetétől számított háromnegyed óra után meglett a második potyka. közben persze szépen jöttek a keszegek is.

    A mellettem botjait őrző két spori közül az egyik ez alatt az idő alatt egy potykát akasztott, a másik semmit sem. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a hagyományos fenekezős technikák ideje lassan lejár. Teret hódítanak a modern, lágy mégis erős pálcák, precízebb orsók.

    Mindent egybevetve a délelőtt nagyon kellemesen telt, bár a szél a lelket is kifújta belőlem. Örültem, mikor hazaértem és egy pohár forró teát szürcsölve megmelegedtem. Soha rosszabb pecát!

Forrás:

www.energofish.hu